Chester

Liverpooltól délre fekszik Chester, a Walest határoló dimbes-dombos őrgrófságok legészakibb, egyúttal legizgalmasabb városa a maga Tudor-kori favázas épületeivel.

A római korban Chester fontos erősség szerepét töltötte be Deva néven. A római kori Devában egy teljes egész légió állomásozott és védte a nyugati határt.

Férfi ruhaüzlet kirakata.

Ha végigsétálunk a fő utcán, alaposan szemügyre vehetjük a város építészeti jellegzetességét, az út két oldalán sorakozó, kétemeletes üzletházakat, árkádos, fedett utcát képező földszintjükkel. A legrégibb 1486-ból való, a többség a rá következő évszázadban épült.

A városban nagyon sok kiszuperált biciklit látni virágtartónak álcázva. Kár, hogy mindegyik olyan ronda ezüst színűre volt festve.

A parkokban mindenhol elszaporodtak a szürke mókusok, melyek szinte az ember kezéből is képesek elfogadni az ételt.

A katedrális bencés apátság volt, amíg VIII. Henrik fel nem oszlatta a kolostorokat.

Sajnos tölgyfából készült legyezőboltozata már csak rekonstrukció, az eredeti nem maradt meg.

A terjedelmes déli kereszthajó büszkesége egy pompás festett üvegablak a Viktória-korból.

A katedrális kertje.

Nagy meglepetésemre a katedrálisban volt kiállítva ez a patchwork falikép.

Több, mint hatszáz különböző mintájú térdeplő volt a templomban. Természetesen mind kézimunka. Egy darabig nézegettem őket, tényleg mindegyik más volt. A teljesség igénye nélkül íme néhány darab.

Halifax, Hebden Bridge

Halifax
A mai "gyapotvárosok", a yorkshire-i Halifax, Wakefield, Bradford, Leeds a posztógyártás központjai voltak már a XVIII. században is. A posztógyártást idetelepült flamand takácsok honosították meg. Az igen drága flamand posztó helyett a sokkal olcsóbb darócszövetet (new drapery) előállító, tömegtermelésre berendezkedett angol gyárak messze túlszárnyalták Németalföld céhes polgárait a XVII-XVIII. században. S amikor a gyapot szövése is meghonosodott, ill. a szövést és a fonást gépesítették, Yorkshire nyugati része textilipari világhatalommá vált. Az angliai szövőmunkások több, mint a fele Bradfordban dolgozott, itt állították elő a legfinomabb hosszú szálú gyapjúfonalat.

Számomra nagy csalódás volt ez a város.

Hebden Bridge
Halifaxi rövid tartózkodásunk után a hazafele vezető utunk egy tündéri kis városka mellett haladt el. Itt is megálltunk nézelődni, sétálni. Könnyen körbe lehetett járni, annyira pici volt.

Szokásos virágos hangulatos utcakép.

Itt egy csatorna zsilipje látható. Ha jön a hajó, kézzel kell kinyitni egy fogaskerekes tekerőkar segítségével. Kiegyenlítődik a vízszint, behajózol a két zsilipkapu közé, az innensőt lezárod, a másikat kinyitva ismét feltelődik vízzel a két kapu közötti rész, és már mehetsz is tovább. Kár, hogy működés közben nem láttuk.

Hirtelen beborult az ég, a felhők között kibúvó nap különleges fénnyel árasztotta el a várost. Fotós nyelven szólva jól látszik az égbolt "drámaisága".

Rengeteg hanga volt a domboldalon.

Hanga közelről.

Mikor ezek a képek készültek, még szép lila volt mindenhol, de most már sajnos kiszáradt és elvesztette szép színét, teljesen barna lett.

Skipton

Burnleytől 28 km-re fekszik ez a kis városka, Yorkshireban. Keresztül megy rajta a Leedset Liverpoollal összekökő csatorna. Kedvező fekvése felvirágoztatta az ipari forradalom napjaiban. Nem egy raktárépülete még ma is áll.

Ilyen és ehhez hasonló csatorna hajókat lehet bérelni, megtanítják a vezetését és a zsilipelést, azután mehetsz hajókázni. Mivel a sebessége mindössze 3 mérföld óránként (kb. 5 km/h), így Skipton és Liverpool oda-vissza több, mint két hét.

Nagyon tetszett nekünk ez a városka is, pici, hangulatos belvárosi sétányok a kanális mentén a vár tövében. Híresnek írta az útikönyv a piacrészt, régen lehet, hogy voltak jó áruk, de most kissé kínai piacos érzésem volt.

Ez egy fedett bevásárlóutca. Ilyet én még nem is láttam.

Végre belebotlottunk egy cuki kis üzletbe, ahol nekem tetsző dolgokat árultak. A fiúk el is nevezték "anya boltjának". Azóta minden ilyen üzletet így nevezünk.

Azért sok mindent tudtam volna innen választani.

A híres angol telefonfülke. Annyira jellegzetes.

Pihenő emberek a templom kertjében. Félelmetes, hogy az angolok mindenhol tudnak és szeretnek is piknikezni, akár egy belvárosi parkoló betonján is.

Megnéztük a Clifford család kastélyát is, mely kb. a XI. század vége felé épülhetett, és Anglia egyik legjobb állapotban levő középkori kastélya. Berendezés sajnos nem volt, részletes térkép alapján bejártuk az összes termét és a hozzá tartozó épületeket. A képzeletünkre volt bízva, hogyan élhettek itt az emberek.

A kastély ezen része sajnos le volt zárva.