2011. július 25., hétfő

Stratford-upon-Avon


Közép-Anglia szívében, az Avon nyugati partján fekszik Anglia egyik leghíresebb városa, Stratford-upon-Avon. London után a leglátogatottabb város, mert mindenki szeretné látni azokat az épületeket, amelyek amelyek William Shakespeare-hez és családjához kötődnek.






A város története a római időkig nyúlik vissza, de gerendavázas házaival, Avon-parti árnyas sétányaival egy kis Tudor-kori vásárváros hangulatát őrzi.


Royal Shakespeare Theatre and Swan Theatre.
A Királyi Shakespeare Társulat először általában itt visz színre minden darabot, és csak ezután mutatja be Londonban.


A Town Hall. Az 1767-ben épült városháza homlokzatán kivehető a XVIII. századi felirat: God Save the King (Isten óvja a Királyt) - ez persze innen nem látszik.


A Harvard House
Az 1596-ban épült házban élt Katherine Rogers, akinek a fia, John Harvard kivándorolt Amerikába, és 1638-ban arra az új kollégiumra hagyta vagyonát, amelyből az ő nevét viselő Harvard Egyetem létrejött. A házban brit ónedényeket és John Harvarddal kapcsplatos emléktárgyakat állítottak ki. Sajnos egyik épületben sem lehetett fényképezni.


 Shakespeare szülőháza
Bár az épületet a XIX. században teljesen felújították, ma is híven mutatja az eredeti Tudor-kori épület minden apró részletét.


 Shakespeare 1564. április 23-án Szent György napján született ebben a házban.


Később vendéglőként működött, 1847-ben került a nemzet tulajdonába és ezután nyerte vissza Erzsébet-kori formáját.


Shakespeare apja kesztyűkészítő és gyapjúkereskedő volt. A házban a mesterségével kapcsolatos tárgyak láthatók.


A házzal szemben - bár márciusban voltunk ott - karácsonyi hangulatot idéző ajándékbolt áll.


Hall's Croft
Shakespeare Susanna lányának otthona. Veje, John Hall orvos volt. Ebben a házban berendezett múzeum a XVI-XVII. századi orvoslás történetébe ad bepillantást. 

Nash's House
Itt található a helytörténeti múzeum.


Kertjében láthatók annak a háznak (New Place) a maradványai, ahol Shakespeare meghalt.


Anne Hathaway's Cottage. Itt élt Shakespeare felesége házasságkötésük előtt.


A fiatal Shakespeare gyakran felkereste itt leendő feleségét. Az 1969-es tűz után helyreállított házban sok szép XVI. századi bútor látható. A Hathaway család leszármazottai a XX. század elejéig itt éltek.

2011. június 29., szerda

Warwick


A főutca végén a középkori épületeket 1571-ben Leicester grófja átépíttette, és megalapította a Lord Leycester Hospitalt...


....a kiszolgált idős katonák menhelyét.


A kórház ma is idős katonák otthona.


Az 1694-es tűzvész ellenére a középkori épületek jó része ma is áll.


Warwick gyönyörű kastélya a legnagyszerűbb középkori vár az országban.


Az eredeti normann erődöt a XIII-XIV. században újjáépítették, és hatalmas külső falakkal és tornyokkal erősítették meg Warwick grófjai.


A Mound (mesterséges domb) maradt csak fenn a XIII. századi erődből.


A kastély 1604-ben a Greville család tulajdonába került, akik a XVII-XVIII. században pazar vidéki főúri otthonná alakították.


Balra fent a Guy-torony. Itt szállásolták el 1393-ban Warwick grófja vendégeit és kíséretének tagjait.


A kapuépület. Bár nem látszik a képen, de az elején levő lyukakból (az úgynevezett gyilkos lyukakból) önthettek forró szurkot a vár védői az ellenségre.


Középen a kísértettorony. Itt járkál sokak szerint az 1628-ban meggyilkolt Sir Fulke Greville szelleme.


A nagyteremben és a főúri lakosztályokban kiállított műtárgyak a családi gyűjtemény hihetetlen gazdagságának jelei.



A kirándulás végén betértünk ebbe a kis teázóba....


....és ilyen csészéből ittuk a jól megérdemelt, ízletes angol teát.

2010. december 6., hétfő

Ribblehead viaduct


A Ribble folyót és Ribblehead-et összekötő vasúti híd észak Yorkshire-ben.






És mint mindenhol az országban az elmaradhatatlan birkák.

2010. szeptember 27., hétfő

Lake District (a Tóvidék)


Keswicktől keletre állnak a Stonehenge-nél régebbinek vélt Castlerigg kőkörének megalithjai.


Ez a város a túrázók legkedveltebb találkozóhelye. Könnyű szállást és kirándulófelszerelést áruló üzleteket találni.



A Tudor-korban a grafitbányák feltárása után, az addig virágzó gyapjú- és bőrkereskedelem háttérbe szorult, és a bányászat, majd a ceruzagyártás lett a meghatározó iparág.


A II. világháborúban Keswickben készültek azok a belül üres ceruzák, amelyekbe a titkos ügynökök térképet és iratot rejthettek.



A Tóvidék tájait földtörténeti események formálták évmilliókon át, de az emberi tevékenység - elsősorban kőfejtés, bányászat, földművelés, idegenforgalom - is nyomot hagyott.



Szelíd rétek és tavak valamint a csipkézett vad hegyek váltják egymást ezen a festői tájon.



A több, mint 16 km hosszú Windermere Anglia legnagyobb tava.
Állítólag egy Swallow (Fecske) nevű gyönyörűen helyreállított gőzhajó is közlekedik rendszeresen, de ezt sajnos nem láttuk, de egy kis hajókirándulást azért tettünk egy modernebb hajón.


A keleti parton fekvő Bowness-on-Windermere igen népszerű turistaközpont. Sok épülete a Viktoriánus kort idézi.

 

A tó partján iparmágnások építettek gyönyörű házakat maguknak.

2010. június 1., kedd

Haworth

"E táj hegyei nem hatalmasak - nem romantikusok: alig emelkednek a magasba; a hosszú, lapos, hangától sötétlő fenyérek kis völgyekben végződnek, ahol itt is, ott is vizek folydogálnak - partjaikon elsatnyult bokrokkal. E völgyekből a gyárak és az elszórt házacskák elűzik az ábrándokat. Csak magasabban, messze a fenyéres hegyhátak között vetheti meg nyugodtan lábát a Képzelet, s amikor megvetette, magányt kedvelő sasnak kell lennie - nem kedves galambnak. Ha szépségre van szüksége ahhoz, hogy ihletet meríthessen, azt vele született élményként kell magával hoznia: e fenyér világa túlságosan kemény ahhoz, hogy valami finomat teremthessen. A szemlélődő tekintetnek magának kell 'bíbor fénnyel' telítve lennie ahhoz, hogy állandósítani tudja az augusztusi hanga kurta életű virágtengerét vagy a júniusi napfény rövid mosolyát; szívből kell áradnia annak a frissességnek, ami a következő tavaszon és kora nyáron megfényesíti a páfrányt, táplálja a mohát, és életre hívja a csillagvirágot, ami aztán néhány hétig a fenyérek juhainak a legelőit ékesíti."
(Taxner-Tóth Ernő: A Bronte nővérek világa)

Haworth az 1840-es években élte fénykorát, amikor több, mint 1200 szövőszék dolgozott a faluban,

mai hírnevét azonban a Bronte nővéreknek köszönheti.



A Bronte Parsonage Museumnak otthont adó paplakban élt 1820-tól Patrik Bronte tiszteletes a fiával, Branwell-lel és három lányával, Charlotte-tal, Emilyvel és Anne-nel. Az 1778-ban épült ház berendezése pont olyan, mint amilyen az 1850-es években volt.

A tizenegy szobában a személyes tárgyak, levelek, kéziratok, könyvek mellett korabeli bútorok láthatók. Sajnos a házban nem volt szabad fényképezni, így erről nincsenek képek.



LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin