Textilmúzeum, Burnley

Most pedig menjünk vissza egy kicsit az időben. Történelmi tanulmányainkból mindannyian emlékszünk az ipari forradalomra, kulcsszavak még, fekete, füstölő kémények, hihetetlen egészségügyi és munkakörülmények, nyomor, gőzgép......sorolhatnám még. Érdekes korszak volt ez. Az embereknek a megélhetéshez három választási lehetőségük volt. Az egyik, hogy bányába mentek dolgozni, a másik a katonaság, a harmadik textilgyári munka. Textilgyárak sokasodtak Anglia-szerte, itt Burnleyben is működött néhány. Ez az üzem amit most meg szeretnék nektek bemutatni több mint 100 éves, és jelenleg is működik, megrendelésre készítenek vásznat a régi gépeken.

Ez a szövőgép rögtön a bejáratnál volt kiállítva, rögtön láttuk, hogy érdekes helyen járunk.

Megpróbálom sorrendben megmutatni a gyapot szövetté válásának érdekes folyamatát. Itt látható a gyapot ami ugye az indiai gyarmatokról ékezett nagy bálákban.
A gyapot a gyapotcserje termése, meleg nedves éghajlatokon nő. Ma több mint 70 országban termesztik. A legnagyobb termelők USA, Oroszország és Kína. Magyarországon is próbálkoztak termesztésével (Rákosi rendszer), természetesen sikertelenül.
Hatalmas gyapotültetvényeken termesztik, a cserje termése egy tok, ami éréskor robbanásszerűen felpattan és egy hógolyó tűnik elő, amely nem más mint a tokban lapuló pamutszálas magok tömege.

Itt már feltekert állapotban.

A tekercsek aztán ezekbe a fém hengerekbe kerülnek, egész jól látható, hogy milyen vastag szálakat kezdenek el sodorni.

Itt már lényegesen vékonyabb és erősebb a szál. A nagyobb műveletek után, meg is lehetett fogni a fonalat, érdekes volt tapintani is átalakulása közben.

Ezeken a képen lehet látni, hogy milyen kicsi bobinákra tekeredik át a fonal.

Ilyen vékonykák lettek és ezeket tették be a hajóba.

Itt a fonal felvetése látható. A gép két oldalán volt egy-egy ember, az egyik általában egy gyerek, mivel egész családok dolgoztak itt. A gyerekek délelőtt iskolában voltak, délután dolgozniuk kellet. Ezért sokszor elaludtak munka közben, ilyenkor a másik oldalon dolgozó felnőtt facipővel sípcsonton rúgta, mert a munkának mennie kellett.

Ebben az üzemben egyetlen hatalmas gőzgép hajtotta meg a gépeket.

A gőzgép működését két bojler biztosította. A bojlerek 9 méter hosszúak, 2,5 méter szélesek voltak, melyek körülbelül 25000 liter vizet képesek 2 óra alatt felfűteni. Ezután tudták csak elindítani a gépet.

Mivel a munka kora reggeltől késő estig tartott, a gépek nem állhattak le, és a szenet folyamatosan pakolni kellett. Itt egy ember dolgozott, aki nem hagyhatta el a helyiséget. Két lapátja volt, az egyikkel a szenet rakta, a másik serpenyőként szolgált, amelyen az ételét melegíthette meg.

A legnagyobb helyiségben voltak a szövőgépek. Eredetileg több, mint ezer gép volt, mára csak mintegy 300 maradt. Hatalmas volt a zaj még így is, hogy csak a kerekek forogtak, el lehet képzelni, milyen lehetett a zaj, amikor ment a szövés. Nemcsoda, hogy az itt dolgozók nagy része süket lett. A teremben néhány nő és gyerek dolgozott. A nők a szövésre felügyeltek, a gyerekek pedig a gépeket tisztogatták menet közben vastagon szálló pihétől, mert az tűzveszélyes volt és könnyen berobbanhatott. A nőknek soványaknak kellett lenniük, mert kicsi volt a hely a gépek között, a hajukat kendő alá kellett kötni, mert ha véletlenül elkapta a szíj, felhúzta őket, de a gépeket nem állították le. A gyerekeknek is többször levágta az ujját, ha nem figyeltek eléggé.

Ez egy továbbfejlesztett, lyukkártyával működő szövőgép, mellyel már mintás szövetet is tudtak készíteni.

Kis érdekesség, hogy a WC kint volt a szabadban, de a tartályok belül voltak, hogy ne fagyjon meg bennük a víz.

Ilyen facipőkben dolgoztak.

Ez a szék nagyon tetszett.

Néhány régi varrógép.

És végül még egy érdekesség. A gyár évente egyszer állt le két hétre nyáron, ez idő alatt kellett a kisgyerekeknek a 30 méter magas kéményt belűről kitakarítani.