Pendle Hill - a mi hegyünk

Történt egyszer egy szép napos délutánon, elindultunk sétálni.Sajnos most már nem ilyen lila a hanga, és a napocska is ritkábban süt. Mikor ezek a képek készültek még augusztus vége volt, azóta jártunk a környéken, mert beleszerettünk, meg hát közel is van, de már nyirkos, ködös volt minden.

Magát a hegyet ebből a hangulatos kis faluból is meg lehet közelíteni. Mindig azt kell írjam, hogy hangulatos, de tényleg ez az igazság, az embernek kisimulnak az idegei és mosolyra húzódik a szája, már amikor nincs tátva a csodálkozástól. Mintha megállt volna az idő. Furcsa leírni a falu szót, mert ilyenkor nekem mindig megjelenik a szemem előtt egy muskátlis, hófehér parasztház, gólyafészek, baromfiudvar. Hát ez nem olyan.

Távolban a hegy, innen nem látszik milyen meredek, de épp elég volt feljutni a tetejére, felülről csodálatos volt a táj.

Odafelé menet ilyen szép kis házikó mellett vezetett utunk.

Melynek ilyen gyönyörű portája volt.

Szívesen elfogadnék egy ilyen házat. Nagyon csendes volt a környék, az átmenő turistaforgalom ellenére.

Ez már egy másik kis falu, annak is a kocsmája, háttérben a hegy.

Kocsma belülről. Nagyon jól esett itt a kávé.

Ezt a képet a templomból fényképeztük, innen is jól látszik a hegy. Mire kijöttünk, nem is látszott, mert párában úszott minden, zuhogott az eső. Nagyon hamar képes megváltozni az időjárás, az egyik percben még süt a nap, a következőben meg már esik is az eső. És lehet, hogy ez ismétlődik félóránként.

Nagyon tetszettek ennek a hatalmas üvegablaknak a színei, főleg a sok kék tetszik benne, különleges árnyalat.