Haworth

"E táj hegyei nem hatalmasak - nem romantikusok: alig emelkednek a magasba; a hosszú, lapos, hangától sötétlő fenyérek kis völgyekben végződnek, ahol itt is, ott is vizek folydogálnak - partjaikon elsatnyult bokrokkal. E völgyekből a gyárak és az elszórt házacskák elűzik az ábrándokat. Csak magasabban, messze a fenyéres hegyhátak között vetheti meg nyugodtan lábát a Képzelet, s amikor megvetette, magányt kedvelő sasnak kell lennie - nem kedves galambnak. Ha szépségre van szüksége ahhoz, hogy ihletet meríthessen, azt vele született élményként kell magával hoznia: e fenyér világa túlságosan kemény ahhoz, hogy valami finomat teremthessen. A szemlélődő tekintetnek magának kell 'bíbor fénnyel' telítve lennie ahhoz, hogy állandósítani tudja az augusztusi hanga kurta életű virágtengerét vagy a júniusi napfény rövid mosolyát; szívből kell áradnia annak a frissességnek, ami a következő tavaszon és kora nyáron megfényesíti a páfrányt, táplálja a mohát, és életre hívja a csillagvirágot, ami aztán néhány hétig a fenyérek juhainak a legelőit ékesíti."
(Taxner-Tóth Ernő: A Bronte nővérek világa)

Haworth az 1840-es években élte fénykorát, amikor több, mint 1200 szövőszék dolgozott a faluban,

mai hírnevét azonban a Bronte nővéreknek köszönheti.

A Bronte Parsonage Museumnak otthont adó paplakban élt 1820-tól Patrik Bronte tiszteletes a fiával, Branwell-lel és három lányával, Charlotte-tal, Emilyvel és Anne-nel. Az 1778-ban épült ház berendezése pont olyan, mint amilyen az 1850-es években volt.

A tizenegy szobában a személyes tárgyak, levelek, kéziratok, könyvek mellett korabeli bútorok láthatók. Sajnos a házban nem volt szabad fényképezni, így erről nincsenek képek.